Naplemente!

Azég halk zsoltárt énekel,
mely altato zenét.
A nap oly vörös, álmatag,
már lehajtja fejét.
Fénye vígan táncra kél,
még áthidal felénk.
Tüzes híd remegve hív,
s már rajta lépkednek.
Gondolatban átmegyünk,
fényhídján a napnak.
S vele együtt nyugszunk le
mélyen hűs haboknak.
Álmodván, az ő álmait,
milyen lesz holnapunk?
Kihunyo fénye vánkosán
nagy álmodók vagyunk.
Sötét a táj, sötét az ég,
ragyog a holdsugár.
Ezüstös fénye megtalálja,
s az arcunkon szitál.
Lebben a szél, fodroz a viz,
vadvirág illatozz!
Aludj, pihenj fáradt napunk,
szép álmot harmatozz!
Álmodj fényes szelekről te,
álmodj kék eget!
Kék egeden játszadozó
fehér felleget.
Álmodj dolgos emberekről,
kalászok kazalban.
S a te fényed ott ragyogjon
az arató dalban!
A sugarad mindent éltet,
növényt, s állatot.
És a világ boldogsága
ha álmod álmodod.
Szuhanics Albert

Vannak álmok, melyek kimagaslanak a többi közül.
Vannak álmok melyek tovább tartanak,mint a többi.
De a legszebb álmaim azokhoz az emberekhez kötődnek, akik ezeket a sorokat olvassák,mert figyelnek rám!
[Ismeretlen szerző]

Hozzon az éj gyönyörű álmot neked,
mai terveidet holnapra el ne feledd!
Tündér szálljon párnádra este,
hogy álmodat vigyázza csendben.